A mai diákoknak nagyon fontos az oktatói hitelesség

Dékán úr pályakezdésének története után bemutatjuk a Kar többi oktatójának kezdeti motivációit.

Rövid történeteikből a pályaválasztás előtt álló középiskolások is láthatják, érdemes fontolóra venni az Építőkart.

Dr. Patziger Miklós egyetemi docens (Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) számára egyértelmű volt, hogy építőmérnök lesz, de a BME Építőkarának oktatói közé több csavarral került.

„Nekem az építőmérnöki pálya kiválasztása nem volt túl nehéz, ugyanis sok az építőmérnök a családban. Az elsődleges példát édesapám szolgáltatta, aki szintén vízépítő mérnök. Úgy indultam neki az egyetemnek, hogy mindenképpen vízépítő leszek, aztán annyi más jó lehetőség is volt, hogy elgondolkoztam máson is, de végül maradtam az eredeti tervnél.

Fontos mérföldkő volt, hogy az egyetem utolsó évét Ausztriában, Grazban végeztem, ott készítettem a diplomamunkámat is. A témája a Rábának a természet közeli visszarendezése volt, egy ott futó nagyprojekt keretében. Ennek folyamán átépítették az egész kelet-ausztriai Rábaszakaszt és közvetlen parti környezetét. Ebből egy rész megtervezése volt a feladatom, amit meg is valósítottak. A tanári pálya mindig is vonzott, a mérnökség mellett, és az egyetemi oktatóságban azt láttam, hogy ezt a kettőt ötvözni tudom. Ausztriában megüresedett egy oktatói állás a tanszéken, ahol a diplomamunkámat készítettem, és jelentkeztem. A nagy túljelentkezés ellenére, a BME frissen végzettjeként, mellettem, egyetlen külföldiként a jelentkezők között, tették le a voksukat, így ott kezdtem el tanítani. Az ottani munkám során kerültem közelebb a szennyvíztisztás témaköréhez. Az akkori főnököm, Harald Kainz professzor, sok gyakorlatorientált szennyvíztisztítási projekttel foglalkozott, így vehettem részt én is a nagy bécsi szennyvíztisztító telep próbaüzemében vagy a grazi szennyvíztisztító telep bővítésének előkészületeiben például. Itt nálunk az Építőkaron is az a gyakorlat, hogy a tanszékek és az oktatók szakértőként ipari munkákat is vállalnak, de Grazban ez még elterjedtebb, ott már az oktatók kiválasztása során sokat számít, hogy kinek milyen ipari rutinja van. Öt évig tanítottam a Grazi Műszaki Egyetemen, utána egy nagy váltás következett: a Mélyépterv vezető tervezőjeként nagy szennyvíztisztító telepek tervezésével foglalkoztam. Egy szennyvíztisztító telep tervezése olyan komplex feladat, amihez gyakorlatilag az építőmérnöki képzés szinte minden részére szükség van.

Magánemberként még a grazi évek alatt is rendszeresen bejártam a BME Építőkarra, több barátom, ismerősöm tanított itt. Így amikor hazajöttem, a tervezés mellett óraadó tanárként elkezdtem tanítani a Szennyvíztisztítás tárgyat, külsős oktatóként voltak diplomázóim és még doktoranduszom is. Ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy főállású egyetemi oktató legyek – amíg Koncsos tanár úr (Dr. Koncsos László, egyetemi tanár, a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék tanszékvezetője) meg nem keresett, hogy számítana rám… Némi töprengés után hallgattam a hívó szavára. Ennek ellenére nem szakadtam el az ipartól, nagyon sok gyakorlati feladatot végzünk. Az ipari munkáknak a kutatás adja meg a hátterét, a kutatásaim eredményei ugyanis közvetlenül felhasználhatók a munkáim során, az ipari tevékenységem pedig témát ad az oktatáshoz, van mit bevinni a tanterembe. Ez azért fontos, mert szerintem a mai diákoknak ugyanis a hitelesség számít a leginkább. Vannak, akik konkrétan rákérdeznek, hogy meg is tudnám-e csinálni, amiről beszélek. És egy ilyen gyakorlatorientált képzésnél, mint az építőmérnöki, nagyon fontos, hogy azt tudjam mondani, igen, meg.

Dr. Patziger Miklóst is arra kértük, hogy nevezze meg ő azt a kollégáját, aki utána mesél a pályakezdéséről. Miklós Dr. Rózsa Szabolcsot választotta, így hamarosan érkezik az ő története.