Gyászhír: elhunyt Dr. Kazinczy László

Dr. Kazinczy László, az Építőmérnöki Kar Út és Vasút Építési Tanszékének egyetemi docense  2019. február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.

 

 

Dr. Lienger Nándor, az Út és Vasútépítési Tanszék vezetője írt nekrológot Dr. Kazinczy Lászlóról:

„Dr. Kazinczy László 1954. július 20-án született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1978-ban szerzett Közlekedésépítőmérnöki oklevelet, majd a diplomaszerzés után ösztöndíjasként dolgozott a BME Vasútépítési Tanszékén. 1980. és 1986. között tanársegéd, 1986. és 1999. között adjunktusi beosztásban dolgozott. Műszaki doktoriját 1986-ban, PhD fokozatát 1999-ben szerezte az „Ágyazatnélküli közúti vasúti pályaszerkezetek újszerű méretezése, különös tekintettel a felépítmény stabilitására” című értekezésével. 1999-ben docensi kinevezést kapott, 1999. és 2004. között tanszékvezető helyettes volt.

Szakmai és kutatási tevékenysége legfőképpen a pályaszerkezetekre terjedt ki mind a nagyvasút, mind a közúti vasutak területén. Kiemelendő — többek között — az országos vasúti hálózaton az egyik legnagyobb számban beépített betonalj, az „LW” betonalj kifejlesztése, tervezése és prototípus vizsgálata. A 4-es metró pályaszerkezetének kiválasztásában, valamint az építkezés során végzett műszaki szakértői munkában is jelentős szerepe volt.

Nevéhez fűződik több kutatás-fejlesztési projekt előkészítése és irányítása, mint például az Y-acélaljak magyarországi legelső beépítése, valamint a kis sugarú ívekben épített hézagnélküli vágányok — az Y­acélaljas, az ágyazatragasztással stabilizált, valamint a biztonsági sapkákkal felszerelt betonaljas vágányok — üzemi vizsgálata. A 2010-es években indított el egy kutatást a vasúti vágányok zaj- és rezgéscsillapítása témában, amelynek keretében több gyártónak a termékét építették be kísérleti jelleggel pályába, majd 2015. és 2017. között egy K+F munka keretében a BME Út és Vasútépítési Tanszéke több laboratóriumi és forgalmi vágányban végzett vizsgálatsorozatot hajtott végre.

A BME Út és Vasútépítési Tanszék dolgozói közül többek szakmai előmenetele fűződik hozzá. Dr. Liegner Nándor, az Út és Vasútépítési Tanszék jelenlegi tanszékvezetője, 2005-ben az Y-acélaljakkal épített hézagnélküli vágányokból, dr. Szabó József (adjunktus), 2011-ben az ágyazatragasztással stabilizált vágányok témaköréből írta a PhD értekezését. Csortos Gabriella doktorandusz a vasúti vágányok zaj- és rezgéscsillapítása témakörben  jelenleg isdolgozik PhD kutatásain. Ezekben szakmai iránymutatóként, témavezetőként vett részt. A felsoroltakon kívül rengeteg sikeres TDK dolgozat és diplomamunka konzulense volt.

Szakmai kapcsolatai külföldre is kiterjedtek, rendkívül szoros viszonyt ápolt a Vossloh Fastening Systems GmbH-val és a Kraiburg STRAIL GmbH-val, jó szakmai kapcsolatai voltak  a ThyssenKrupp Gft. Gleistechnik GmbH-val és a RailOne GmbH-val, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. Hazai kapcsolatait felsorolni is nehéz lenne, legnagyobbak a MÁV Zrt és a BKV Zrt.

Az egyetemen az oktatást halála napjáig aktívan és lelkesen végezte. Sok diákkal szerettette meg a vasúti szakmát, több tanévben kapott OHV — Oktatók Hallgatói Véleményezése — díjat.

A boldog békés nyugdíjas éveket sajnos nem élhette meg. 2019. február 11-én tragikus hirtelenséggel hunyt el. A BME Út és Vasútépítési Tanszék saját halottjának tekinti.

Családjának őszinte részvétünket küldjük, emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében.”