Turai Péter a TDK Építőmérnöki Kar rektori különdíjasa

A végzős BSc hallgató „Zagytározó gátjának végeselemes modellezése” című dolgozatában hazánk „természeti és épített környezetének” katasztrófájával fenyegető tározóit vizsgálta.

„Magyarországon az ipari hulladékok elhelyezésére a többségében a 80-as, 90-es években épült zagytározókat használnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a tervezésüknél fontos kritérium volt a tartósság és a hosszú élettartam, méretezésükre nem fektettek megfelelően nagy hangsúlyt” – mutatott rá a probléma jelentőségére Turai Péter.

„A zagytározókat az esetek többségében mezőgazdaságilag értéktelen puha, agyagos talajra építették, ami a nagyfokú kompresszibilitás hatására könnyen összenyomódik. A keletkező többlet pórusvíznyomás csökkenti a talaj nyírószilárdságát. Az emelkedő terhelés következtében, hasonlóan a kolontári vörösiszap-katasztrófához (2010. október 4-én átszakadt a MAL X-es zagytározójának a gátja – szerk.), talajtörés alakulhat ki – figyelmeztet.

A rektori különdíjas TDK dolgozatában Magyarországon először, az átszakadt gáthoz hasonló szerkezet hosszú távú számítógépes vizsgálatát végezte el.
„A téma nem volt teljesen új a számomra” – ismeri be. „A katasztrófa után egy évvel Bán Zoltán barátommal a kolontári régió egyik tartókazettájából nyert talajminták laboratóriumi anyagvizsgálatát végeztük el. TDK dolgozatunkban arra kerestük a választ, hogy az anyagszilárdság mennyire járulhat hozzá a zagytározók állékonyságához” – tudjuk meg. „A pernyezagy anyagának szilárdsági vizsgálata” című munkát szekciójuk első helyezéssel jutalmazta.

A második TDK dolgozatának ötletét Dr. Nagy László adta, aki első alkalommal is a fiatal tehetség konzulense volt. „Akkor még én kerestem meg őt, most ő ajánlotta, hogy lenne egy érdekes feladat a számomra” – emlékszik vissza. Vizsgálatait Dr. Nagy László mellett Dr. Takács Attila segítette.
„A geotechnikai (Plaxis) végeselemes program használatával a zagytározók első 20 éves periódusát (az építéstől a feltöltésig terjedő időszak) modellezve a szerkezet működését, valamint az altalajra gyakorolt hatását elemeztem.” Az egyszerű biztonsági számítások mellet modellem segítségével látni lehetett, hogyan alakulnak a pórusvíznyomás értékek, milyen mértékű a süllyedésük és hogy még mennyire terhelhetőek” – tudjuk meg.
A vizsgálatok kimutatták, hogy „az általánosan véleménnyel ellentétben legveszélyesebb pontot nem a töltésépítéskor, hanem a maximális feltöltöttségi szinten (húsz év körül) éri el a tározó. A probléma súlyosságát jelzi, hogy „a hazai zagytározók napjainkban érik el azt a telítettségi szintet, ami akár a Kolontárnál történt tragédiához vezethet” – világít rá a hallgató.

A kutatási eredményei a TDK konferencián jelenlévő oktatókat is meglepte. „A pozitív visszajelzésekből sejtettem, hogy valamilyen helyezést el fogok érni, de ekkora elismerésre nem számítottam” – vallja be Turai Péter, aki szerint a szekcióelnökök választása alapján megkapott rektori különdíjat a dolgozat aktualitásának köszönheti.
„Munkám sikerében konzulenseim támogatása döntő szerepet játszott. Az utolsó hetekben szinte naponta kerestem fel őket. Tudásuk, tapasztalatuk rengeteg pluszt jelentett számomra” – hangsúlyozza.
A közös munka nem ért véget – tudjuk meg. Januártól a szakdolgozatomon dolgozunk tovább, bár a témát még nem döntöttem el” – ismeri be. „A zagytározókkal kapcsolatos kutatásaimat mindenképp szeretném folytatni, MSc-n akár egy újabb TDK dolgozat születhet belőle”- avat be jövőbeni terveibe.

A kétszeres TDK győztes szerint konferencián való részvétel rengeteg pozitív előnnyel jár. „Plusz pontot jelent az MSc felvételinél, beleszámít az Erasmusba, valamint egy ilyen komplex munka felkészít a szakdolgozat megírására is. Segítségével megtanultam, hogy kell egy speciális témába belekezdeni.”

Fotó: Papp Helga