A tanszék egykor nagyhírű ásvány-kőzettani, dinamikai és őslénytani gyűjteménnyel rendelkezett. A többszöri költözés, háborús pusztítás, terület elvétel miatt anyaga zsugorodott, de ma is értéket képvisel.
Története az Ipartanodában, 1846-ban kezdődött, ahol Mihálka András a természetismeret tárgy ásványtani és földtani előadásokhoz saját gyűjteményét mutatta be, amelyhez a Helytartótanács 122 ásványpéldány megvételét engedélyezte. A tanszék 1864. évi megalapítása után Kubinyi Ferenc természettudós 1865-ben 100 db „ásványföldet” adományozott. 1871-ben Krenner József európai hírű minerológus lett a tanszék vezetője, aki egyidejűleg a Nemzeti Múzeum Ásványtárának igazgatója is volt. Semsey Andor földbirtokos, természetkutató mecénás támogatásával az Ásványtárat Európa egyik legértékesebb gyűjteményévé fejlesztette. Az 1871. évi nagy gyűjteményvásárlásból a tanszék is részesült. Számos, eredeti, cédulázott ásványpéldánnyal ma is rendelkezik.
1904-től Schafarzik Ferenc professzor a tanszékvezető, ebben az időszakban érte el a gyűjtemény fénykorát. Az egyetem 1909-ben költözött a Múzeum körútról Budára, mai helyére. A központi épületben már hat tematikus gyűjteményre bővült a kiállítási anyag. Semsey értékes teleptani gyűjteményt vásárolt a tanszéknek. Több mint 4500 leltározott ásványt helyeztek el, amelyeknek nagy része Kárpát-medencei, de volt Chilei és Ausztráliai is. A kőzetgyűjtemény közel 10 000 darabból állt. Schafarzik professzor Semsey támogatásával járta Nyugat- és Észak Európa kőbányáit, hatalmas anyagot gyűjtött, külön építőkő kockagyűjteményt állított össze, a kockák minden oldala más-más megmunkálású, ma is az oktatást szolgálja.
1926-tól Vendl Aladár professzor tanszékvezetése alatt a gyűjtemény egészen 1941-ig tovább fejlődött. A II. világháború bombatalálata után a gyűjtemény romokban hevert, a maradványok tisztítása, rendszerezése 1948-ig tartott.
A tanszék 1950-ben az új, Stoczek utcai „St” épületbe költözött. Az áttelepítés a minták egyedi cédulázásával, csomagolásával, szállításával számos ásvány eltűnésével járt. Az „St” épületben a tanszék három szinten nyert elhelyezést, így volt megfelelő terület a gyűjtemény részére is.
1960-tól Papp Ferenc professzor tanszékvezető a hallgatóknak rendszeres geológiai kirándulásokat szervezett, minden útról kőzetmintákkal tértek vissza, ezzel is gyarapították a gyakorló gyűjteményt.
1963-ban az új Vasbetonszerkezetek Tanszék – kormányzati koncepció szerint „ideiglenes” elhelyezésére – az I. emeleti ásványtani kiállítás területét jelölték ki. Ez súlyos veszteséget jelentett, mert legértékesebb, pótolhatatlan ásványtani és őslénytani mintáktól kellett megválni. A tanszék 747 db ásvány és 82 kőzetmintát az 1956-os forradalom alatt leégett Nemzeti Múzeum Ásványtárának adományozott. Schafarzik professzor látványos Aldunai ammonitesz gyűjteményét az ELTE Őslénytani Tanszéke kapta meg. A többi anyagot egyedileg csomagolva, az alagsorban bádog hordókban tárolták.
1966-ban a földszinti gyűjtemény területét is két szobával csökkentették.
1968-tól Meisel János professzor a tanszékvezető, dékán majd rektor. Rektorsága alatt a földszinti gyűjtemény régi bútorait selejtezték és megkezdték az új, korszerű kiállítószekrények beállítását.
1982-től Kleb Béla egyetemi docens a tanszékvezető. Megkezdődött a gyűjtemény maradványának újraélesztése. 1984-ben Gálos Miklós és Szabóné Balog Anna munkájával elkészült a reprezentatív ásvány és kőzettani bemutató, amelynek értékes részét képezte Szlabóczky Pál miskolci mérnökgeológus ajándéka, a mélyfúrási magmintákból összeállított dinamikai anyag. Mellette külön hallgatói gyűjtemény is készült. Az alagsori bádoghordókban lévő gyűjtemény maradványból 249 db ásványt a Miskolci Hermann Ottó Múzeum Kárpát-medencei kiállításához ajándékozták. 1986-ban Sz. Balog Anna az ”St” épület I. emeleti folyosóján ásvány- kőzettani őslénytani és dinamikai kiállítást állított össze. Ugyanitt helyezkedett el a Schafarzik féle építőkő kockakiállítás, valamint a Gálos Miklós irányításával készült hegységenkénti földtani tabló kőzetpéldánnyal és a részletes kőzetfizikai vizsgálatokat bemutató táblasor is.
1999 június 30-án kari átszervezések keretében 135 év után megszűnt az önálló Tanszék. Azóta Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékként működött, Balázs L. György egyetemi docens, professzor vezetésével. 2010-ig a tanszék és a gyűjtemény érintetlenül a helyén, az „St” épületben maradhatott.
2009-ben Török Ákos docens kezdeményezésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgy-felügyeleti Irodájától a gyűjtemény elvi védelmét megkapta, de a rektor a gyakorlati védelmet nem tudta biztosítani.
2010-ben az összevont tanszéknek a Központi „K” épületbe kellett költözni. Az értékes gyűjteményt újra csomagolni és szállítani kellett. Elhelyezése nagyrészt ma is rendezetlen, dobozokban, ládákban várja sorsát. Egy kis szobában látható „tömörített” ásvány- kőzettani és dinamikai anyag. Az utóbbi időben megkezdődött folyosói vitrinekben ásványtani és építőkő kockagyűjtemény bemutatása. Fejlesztése elakadt, mert 2014. december 31-én az összevont tanszéket megszüntették. 2015. január 1-től a geológia szakterület Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékként működik és a geotechnika tanszék területére kell költözni. Az ígéret szerint a gyűjtemény külön termet fog kapni. Az új tanszék vezetője Török Ákos geológus, egyetemi tanár lett.
