2017. február 08.
Oktatóink kezdeti motivációiról szóló sorozatunkban Dr. Rózsa Szabolcs, az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék vezetője mesél pályakezdéséről.
Szabolcsot nem baráti unszolás vagy szülői minta vezette a geodézia felé, hanem egy sikertelen gimnáziumi felvételi:
„Én közvetve a sikertelen két-tannyelvű gimnáziumi felvételimnek köszönhetem, hogy építőmérnök lettem. Mivel pár százalékkal lemaradtam a ponthatárról, megkerestek egy akkor induló, szintén két-tannyelvű, de azon felül vízépítésre és vízgazdálkodásra specializálódott szakközépiskolából, hogy lenne-e kedvem ott tanulni. Onnan akár egyenes út vezethetett volna a vízépítő mérnöki pályára, de nem így történt. Először nem is a szakmai tárgyak, hanem a fizika fogott meg, versenyekre is jártam, és a tanárom szerette volna, ha fizikus lesz belőlem. De a szakmai tárgyak között volt a geodézia, amibe aztán beleszerettem, így egyértelmű volt, hogy ezt választom és földmérőnek jelentkezem. Ugratott is a szakközépiskola utolsó évében a fizikatanárom sokat, hogy „madzaghúzogató” leszek… Aztán az egyetem alatt kiderült számomra, hogy a fizikai érdeklődés és az ezzel járó komplex látásmód geodétaként is nagyon hasznos lehet. Ezért először engem a kutatás része mozgatott meg, már egyetemistaként. És egyáltalán nem bántam meg, hogy nem fizikus lettem. Az egyetem után a kutatás iránti érdeklődésemnek köszönhetően rögtön jött a doktori képzés. Ennek a vége felé azért volt egy kis dilemma a továbbiakat illetően, mert akkor már az anyagi kérdés is a szempontok közé került. Szerencsére adódott egy olyan lehetőség, hogy ki tudtam menni Németországba, a Karlsruhe-i Egyetemre, ez volt az első hivatalos munkahelyem, egy nemzetközi projektben voltam tudományos munkatárs. Dolgoztam korábban is, doktoranduszként iparban, de ez volt az első igazi állásom, három és fél évet dolgoztam ott. Ez egy nemzetközi projekt volt, ahol a Rajna-árok földrengés veszélyezettségének vizsgálata mellett egy nemzetközi kutatói hálózat létrehozása is a célok között volt, így egymás oktatása is része volt a programnak, de hallgatókat nem kellett tanítani. Én GPS-es mozgásvizsgálatokkal, méréssel és az adatok feldolgozásával foglalkoztam. Miután véget ért a projekt, Ádám tanár úr (Dr. Ádám József egyetemi tanár), az akkori tanszékvezető hívott vissza. Először kutatóként, azután pedig adjunktusként kezdtem el a tanszéken dolgozni, majd feljebb léptem. A tanítás iránti érdeklődés már az egyetem első éveitől megvolt, ha úgy alakult, szívesen magyaráztam a tananyagot a hallgatótársaknak, és ez meg is maradt. A kutatás iránti elkötelezettség mellett ez is fontossá vált, de közben szerencsére a kutatás sem szorult háttérbe, hiszen akkor tudjuk a legmodernebb tudást átadni a hallgatóknak, ha kutatóként hozzájutunk ezekhez az információkhoz."
Dr. Rózsa Szabolcsot is arra kértük, hogy nevezze meg azt a kollégáját, aki utána mesél a pályakezdéséről. Szabolcs Dr. Liegner Nándort választotta, így hamarosan érkezik az ő története.