2014. április 14.
A globális műholdas navigációs rendszerek továbbfejlesztése az Európai Űrügynökség megbízásából egy osztrák-magyar konzorcium keretében valósul meg.
Az ESA 2014-ben indult projektjében a tanszék munkatársai egy, a navigációs rendszerek észleléseit befolyásoló légköri hatások tanulmányozásával és új modellek alkotásával foglalkoznak. A megvalósuló új modellek a légkör sebességmódosító hatásának modellezésében teszik lehetővé az aktuális időjárási helyzetek figyelembevételét. A fejlesztések eredményeként a későbbiekben nagyobb pontosság lesz elérhető a globális navigációs rendszerekkel, különösen az európai Galileo rendszerrel.
|
A Galileo műholdas navigációs és helyzetmeghatározó rendszer az amerikai GPS (Global Positioning System) európai megfelelője, amelyet az Európai Unió az Európai Űrügynökséggel együttműködve hoz létre. A Galileo Galilei olasz csillagászról elnevezett 20 milliárd Euróra becsült projekt célja, hogy az európai országok számára egy olyan nagy pontosságú helyzetmeghatározó rendszert alakítson ki, amely független az amerikai GPS és az orosz GLONASZSZ rendszerektől. A Galileo rendszer legfontosabb eleme egy 30 műholdból álló hálózat, amely az elképelések szerint egy közepes (kb. 23 ezer km-es) felszín feletti magasságú, 56°-os hajlásszögű körpályákon három különböző pályasíkba rendezve fognak keringeni. A teljes konstelláció megvalósulása után a Föld legnagyobb részén, minden időben elegendő műholdat biztosít a horizont felett ahhoz, hogy a rádiójeleket venni és feldolgozni képes berendezések ezek alapján meghatározzák a vevő pontos helyét és sebességét. A rendszer a működését 2014-ben kezdte meg, a teljes kiépítettsége 2019-re várható. |
- Dr. Rózsa Szabolcs -