„Mindig érdeklődtem az új, az ismeretlen iránt”

Interjú Havas Ivánnal, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság életműdíjasával.

Havas Iván szerkezetépítő mérnök szakon végzett 1958-ban, diplomaszerzéséig (1961) az Iparterv statikus tervezőjeként dolgozott, majd 1962-ben már oktatóként tért vissza a Műegyetem Építőmérnöki Karára.

„Az, hogy mérnökként teljesen az informatika irányába fordultam nem csak az én érdeklődésemnek köszönhető” – vallja be. „A számítástechnikával először 1962-ben kerültem kapcsolatba, amikor az Építészmérnöki Kar az URAL 2-es géphez hirdetett programozó tanfolyamot. Ez valami új, érdekes. Nézzük meg!” – emlékszik vissza a kezdetekre.

Az Építőmérnöki Karon 1961-ben kezdődött számítástechnika oktatás a földmérő hallgatók számára. „A Mechanika Tanszéken oktató Szabó János akadémikus már az 50-es években felismerte, hogy a mérnököknek az informatikára múlhatatlanul szükségük lesz. Javaslatára 1963-ban még külső oktatóval ’tanszék függetlenül’ indult a számítástechnika tantárgy oktatása a többi szakon is. A tantárgyat az ötödik évfolyam utolsó félévében hallgatták a diákok, akik táblán tanultak programozni és gépet a szemeszter alatt egyszer láttak, amikor ellátogattak a számítógép központba” – eleveníti fel a maitól még nagyban különböző oktatás részleteit.

A számítástechnika tantárgy 1968 szeptemberétől vált kötelezővé minden első évfolyamos hallgatónak. Az oktatás irányítása ezzel egyidejűleg a Mechanika Tanszékhez került, Havas Iván pedig a többi oktatott tárgya mellett (két másik kollégájával együtt) előkészítette az informatikaoktatási feladatokat. „Nem volt saját gépünk. A hallgatók feladatait bérelt gépidő alatt a SZTAKI gépén futattuk le. Később létrejött az első Egyetemi számítógépközpont a mai Budapesti Corvinus Egyetemen.  Ezt az URAL 2-es gépet elsősorban a Közgáz és a Műegyetem oktatói használhatták kutatási és külső munkákra” – magyarázza.

A következő nagy lépés a Kar életében a saját gép beszerzése volt.  A választás egy lengyel gyártmányú ODRA 1204-re esett, amelynek vételára hatalmas összeg, 5 millió forint volt – tudjuk meg. „A megvásárlásához az Építőmérnöki Kar saját (külső munkákból származó) bevétele és a Műegyetem támogatása mellett szakmai partnerei segítségét kérte. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, az Országos Vígügyi Hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1-1 millió forinttal járult hozzá a számítógép beszerzéséhez.”

Az ODRA 1204-es gépet a hallgatók fél év próbaüzem után 1970 szeptemberétől használhatták. Megvásárlásával létrejött a Műegyetem első számítógép központja, amelyet 1971-ben, a Művelődésügyi Minisztérium támogatásának köszönhetően, további három (egy a Gépészmérnöki Karon, egy a Villamosmérnöki Karon és egy a Közlekedésmérnöki Karon) követett. A négy gép szolgálta ki a Műegyetem akkori hat karát – tudjuk meg. Havas Ivánt pedig 1971-től a kari számítógépközpont (Számítástechnikai Csoport) vezetőjévé nevezték ki. „Alapvetően az oktatást és a tanszéki munkát támogattuk. Az egyik legizgalmasabb és a legnagyobb súlyú feladatunk például a diplomaterv készítési időszakra tehető: a beadás előtt, amennyiben a konzulens tanár kérte, a számításokat gépen is el kellett végezni. Ilyenkor három műszakban dolgoztunk és az oktatók éjjel is tartottak konzultációt” – idézi vissza. „Mindemellett próbáltuk az egyetemi szerveket is rávenni, hogy az egyéb feladataik elvégzéséhez használjanak számítógépet. Például 1973-ban az az évi építőkari felvételi pontszámokat dolgoztuk fel és a felvételizők eredményeiről csökkenő sorrendű táblázatokat állítottunk össze. Egy másik kezdeményezésünk keretében pedig a BME-n működő orvosi rendelőintézet szűrővizsgálatainak eredményeit vittük gépre. A numerikusan működő számítógépben minden betegségnek kódot adtunk, az eredményekből kiderült a BME hallgatók és oktatók egészségügyi állapota” – ecseteli a szakember.

Havas Iván pályafutásának következő állomása az egyetemi számítógépközpont megszervezése volt, amelyre Dr. Meizel János a Műegyetem rektora kérte fel 1976-ban. „Azért esett rám a választás, mert a kari számítógépközpont irányítása mellett rálátásom volt az egyetem szervezeti és gazdasági tevékenységére is, ugyanis két cikluson keresztül választott tagja voltam az Egyetemi Tanácsnak, valamint az Egyetemfejlesztési és Gazdasági Bizottság titkári feladatait is elláttam” – magyarázza.

„A Számítástechnikai Alkalmazási Központ 1977 augusztusában jött létre az R épületben. A vásárolt R 32-es típusú gép alapvető feladata a Gazdasági Főigazgatóság munkájának támogatása, az adatfeldolgozás, valamint az oktató-kutató munkához szükséges gépidő részbeni biztosítása volt. ”Ekkor kezdett kiépülni a műegyetemi hálózat is. Mindent gépre kellett vinnünk, a munkánkat közvetlenül a tudományos rektorhelyettes irányította. A második év után kiépítettünk egy terminállabort is, ahol a hallgatók futtathatták le a feladataikat. Az oktatók részére pedig továbbképzéseket tartottunk” – sorolja a szerteágazó munka részleteit Havas Iván, aki a Központ igazgatóhelyettese volt, miközben tovább oktatott az Építőmérnöki Karon is.

Négy év után 1982-ben Dr. Halász Ottó dékán kérésére főmunkatársként visszatért a Karra.  „Az adminisztratív feladatok kevésbé tartottak izgalomban, mint az oktatás” – ismeri be.  Havas Ivánt ekkor ismét a Számítástechnikai Csoport vezetésével bízták meg. „A gyakorlati irányítást és a beruházási tervek készítését végeztem egészen 1989-ig, amikor a Mechanika Tanszékről közvetlenül Kari irányítás alá kerültünk. Független informatika tanszék létrehozását tervezték, de ez már nem valósult meg, a külön szervezeti egységet később a Fotogrammetria és Térinformatikai Tanszékbe olvasztották.”

Havas Iván oktatói munkáját az 1995-ös nyugdíjba vonulását követően egészen 2013-ig folytatta a tanszéken, valamint informatikai szaktanácsadóként is dolgozott egy Pedagógiai Szolgáltató Központban  tudjuk meg.

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak 1971-től, az ODRA központok létrejöttétől a tagja. „Jelenleg egyebek mellett az Informatikatörténeti Fórumban dolgozom, előadások szervezésével és cikkírással is foglalkozom. A számítástechnika felsőfokú oktatásának kezdetei Magyarországon  c. könyvben többek között én állítottam össze a BME Építőmérnöki Kar informatika oktatásáról szóló fejezetet. De 1997-től részt veszek az ECDL Minősítő Bizottság munkájában is. Mi végezzük a vizsgaközpontok akkreditációját és tevékenységük ellenőrzését” – nyerünk bepillantást Havas Iván hétköznapjaiba.

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság több évtizedes szakmai munkásságát 2015-ben Életműdíjjal ismerte el. „A kitűntetés meglepetés volt, nem számítottam rá, hiszen 2010-ben már megkaptam a Neumann János díjat” – vallja be a Fotogrammetria és Térinformatikai Tanszék nagyon is aktív nyugdíjas tudományos főmunkatársa.

Fotó: Philip János

Fotó forrása: Havas Iván