Kiváló fiatal kutatók a Karon

Nyáron hirdette meg az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjpályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A Karon többek között Laczák Lili doktorjelölt és Kenéz Ágnes MSc hallgató nyerte el az ösztöndíjat.

Az ÚNKP célja a hazai kutatói és alkotóművészi utánpótlás és a pályán tartás támogatása. Olyan, a magyarországi felsőoktatási intézmények alapképzésben, mesterképzésben vagy doktori képzésben részt vevő hallgatókat, valamint doktorjelölteket és 40 év alatti oktatókat, kutatókat kerestek, akik kimagasló kutatási és alkotói tevékenységet végeznek, abban kiváló teljesítményt nyújtanak. A program célja, hogy minden tudomány és művészeti területen támogassa a hazai kutatói és alkotóművészi utánpótlást, a tudományos és művészeti pályán történő elindulást, majd pályán tartást, valamint a nemzetközi szinten is kiváló, fiatal kutatók és alkotók munkáját. Lilivel és Ágival beszélgettünk az ösztöndíjról, a pályakezdésükről és a hobbijaikról is.

Laczák Lili matektagozatos középiskolába járt, amikor az egyetemi nyílt napon lenyűgözte egy hidas előadás: „Azt éreztem, hogy hú, én hidakat akarok tervezni. Így elsőként az Építőmérnöki Karra adtam be a jelentkezésem. Leérettségiztem és föl is vettek. Híd-szerkezet szakirányon csináltam a BSc-t és az MSc-t, és most a PhD-t igyekszem befejezni.” Lili kitartott a hidakkal kapcsolatos tervei mellett, és végig ilyen irányban tanult, majd az MSc képzés alatt komolyabban nyitott a TDK-k felé. Ennek is köszönheti, hogy most az egyetemen dolgozik doktorjelöltként: „A mesterképzésen, Dr. Dunai Lászlón keresztül találkoztam a doktori témavezetőmmel, Dr. Károlyi Györggyel – ő jelenleg a Nukleáris Technikai Intézet munkatársa– egy házi feladat kapcsán. A házi feladatból lett egy TDK, majd adódott a lehetőség, hogy itt maradnék-e az egyetemen vagy elmennék tervezni. A maradás jobban vonzott, nagyobb kalandot láttam benne, színesebbnek tűnt. Eredetileg nem törekedtem egyetemi pályára, hanem menet közben merült fel a kérdés és lett hozzá kedvem. Amit nagyon szeretek a tanszéki munkában, az az, hogy váltakozik a kutatás, az oktatás, illetve sok ipari munkába is bele lehet látni a Hidak és Szerkezetek Tanszéken keresztül. Ez együtt egy nagyon színes összképet ad, nem unom meg egyiket sem, mert folyamatosan változik. Ráadásul óriási szabadság, hogy olyan témákkal foglalkozhatok, amik igazán érdekelnek, és mindezt egy nagyon segítő és motiváló közegben.” Lili jelenleg az oktatás és a tanszéken adódó ipari feladatok mellett repülőgép becsapódással kapcsolatos vizsgálatokkal foglalkozik, aminek elméleti és gyakorlati oldala is van, a doktori munkája is erről szól. Az ÚNKP pályázata lehetőséget nyújt ennek kapcsán egy 10 hónapos kutatásra, többek között betonelemek lőtéri tesztelésére. Maga a pályázat megírása is komoly munka volt: „Még sosem pályáztam ilyen kaliberű ösztöndíjra, így a pályázati anyag összeállítása egy kicsit olyan volt, mint az eddigi munkám summázása. Jó volt összeszedni, hogy miket csináltam eddig, de nem volt könnyű összerakni a pályázati anyagot. Szerencsére sokan segítettek, többen pályáztunk és Dr. Krámer Tamás tudományos dékánhelyetteshez is fordulhattunk.” Lili azt mondja, abból a szempontból is hasznos egy ilyen pályázat elkészítése, hogy tapasztalatot szerzett magában a pályázási folyamatban. Lilinek a BME nemcsak a munkahelye, de gyakran a szabadidejét is az egyetemen tölti: „Az egyik legrégibb hobbim a hegedülés, a Műegyetemi Zenekarban játszom elsőéves korom óta. Most a doktori miatt szüneteltetem az aktív zenekarozást, de segítek, ahol tudok a háttérmunkálatokban. Ez egy eléggé teljes körű hobbi, heti 2x3 óra zenélés. Emellett igyekszem sportolni, jógázni szoktam és kirándulni, de olvasni is nagyon szeretek.”

Kenéz Ágnes ajánlás útján került az Építőmérnöki Karra, és egyáltalán nem bánta meg: „Szolnokra jártam a Verseghy Ferenc Gimnáziumba, és mikor dönteni kellett, hogy hova jelentkezzek, fogalmam se volt, hogy mit szeretnék csinálni az elkövetkező 80 évben. Az Építőmérnöki Karról nem is hallottam, az anyukám és a párom ajánlotta. Nem ez szerepelt az első helyen, mert akkor még azt gondoltam, hogy nagyon szeretek rajzolni, és jelentkeztem az Ipari Termék és Formatervezőre. Azóta nagyon boldog vagyok, hogy nem sikerült a rajz alkalmasságim, ami ugye nem volt véletlen. A második jelölésem az az Építőmérnöki Kar lett, ami teljes mértékben hozzám illik, és nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült.” Amikor bekerült a Karra, akkor járt utána alaposabban, hogy mit csinálhat egy építőmérnök. „A statikuson kívül eleinte nem nagyon tudtam más lehetőségről, de végül is nem is nagyon kellett, hiszen azt választottam.” Ágnes elég hamar elkezdett TDK-kal foglalkozni, és eddig 5 dolgozat elkészítésében vett részt, vagyis valóban kiemelkedően aktív: „Az első két év nem teljesen a tanulásról szólt. Azután odamentem Dr. Fenyvesi Olivérhez hogy szívesen írnék egy TDK-t, szeretnék ezzel komolyabban foglalkozni. Ő ajánlotta, hogy csatlakozzak két lányhoz, akik egy szuper projektben vesznek részt. Így kezdődött az egész. Utána pedig szinte magától gurult tovább, folytatódott. Akkor én már tudtam, hogy szerkezetekkel szeretnék foglalkozni, így kerültem át a Hidak és Szerkezetek tanszékre és a további TDK-imat Dr. Joó Attila László témavezetése alatt készítettem.” Az eddigi kutatásai során foglalkozott könnyűbeton fejlesztéssel, vizsgálta acélcsarnokon a trapézlemez burkolat merevítő hatását, kísérletezett vékonyfalú, hidegen alakított Z-szelemen átlapolt kapcsolatával és megfigyelte polisztirol betonba ágyazott acél könnyűszerkezetes falak földrengési viselkedését. Pályázott már ösztöndíjakat, egynek köszönhetően részt vett a Weimarban rendezett Bauhaus Summer Schoolon. Ágnes szabadidejében a Matematika összeköt Egyesületben szervez szabadtéri matekversenyeket, és ott hallott a lehetőségről. A pályázatába a TDK-k, az OTDK, konferenciák és a különböző kísérletekben való részvételek kerültek bele. Ágnes távlati tervei között leginkább a kutatói munka szerepel: „Nagyon szeretnék, hogy a tanszéken maradjak, mint doktorandusz, viszont elég döcögősen halad az MSc diplomamunkám, mert még nem sikerült az Áramlástani Tanszékről konzulenst találni, így nem könnyű megírni, ugyanis acélszerkezetű tornyok körüli széláramlások vizsgálatáról fogok írni. Viszont ennek a sikerességén sok múlik. De összességében azt szeretném, hogy majd legyen egy érdekes munkám, amit szívesen csinálok, nem pedig csak úgy viszek tovább. Az biztos, hogy a kutatás jobban érdekel, mint a tervezés.” Az ösztöndíjat leginkább a szakdolgozat íráshoz és a mindennapi élethez szeretném felhasználni. Ágnesnek azért az egyetem és a tudományos munkák és a matekverseny szervezés mellett akad szabadideje is, amikor tud sétálni Budapesten, amit nagyon szeret, a barátjával tölteni az időt, barátokkal találkozni vagy olvasni.

Lili és Ági példája mutatja, hogy nemcsak jelentkezni érdemes az Építőkarra, de utána is keresni a további lehetőségeket.