Gyászhír és nekrológ: elhunyt Dr. Lovas Antal

2019. február 8-án, hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után elhunyt Dr. Lovas Antal, karunk Decan Emeritusa.

Együtt érzünk Családjával, emlékét kegyelettel megőrizzük!

 

 

 

Nekrológ

 

Lovas Antal közel ötven éven át egyetemi hallgatók és mérnökök generációjának adta át tudását. A BME Építőmérnöki Karának Szerkezet-építőmérnöki szakán szerzett diplomát 1971-ben. Utána 2000-ig a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékén dolgozott, majd nyugdíjazásáig a Hidak és Szerkezetek Tanszék egyetemi docense volt. 2001-2004 között a BME Stratégiai Igazgatójaként, 1997 és 2005 között oktatási és oktatásfinanszírozási dékánhelyettesként, majd 2005 és 2013 között dékánként szolgálta az Egyetemet és a Kart. 2013-ban megkapta a Decanus Emeritus kitüntető címet, azóta a dékán tanácsadójaként segítette az Építőmérnöki Kart.

 

Pályafutása során több ösztöndíjas külföldi tanulmányúton vett részt: 1980-81 között állami ösztöndíjasként a Helsinki University of Technology munkatársa volt, 1987-ben 1 hónapot töltött a University of Wisconsin-on, Milwaukee-ban, 1995-ben pedig 3 hónapig volt a Royal Society ösztöndíjasa a Wessex Institute of Technology-n, Ashurst-ben.

 

Aktívan működött a kari és egyetemi közéletben: a Kari Tanács választott tagja volt 1976-79, majd 1990-97 között, dolgozott az Egyetemi Oktatási Bizottságban 1994-96 között, majd a Kari Tanulmányi Bizottságban 1995-97 között. 1997-tól számos egyetemi bizottság tagja, elnöke, társelnöke volt: Bolognai Bizottság, Humánpolitikai Bizottság, Terembizottság, OHV Bizottság, Stratégiai Bizottság és Költségvetési AdHoc Bizottságok.

 

1999-től tagja volt a fib (federátion internationale du béton) Magyar Tagozatának, 1990-2008 között a Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának. Kiemelkedő szerepet játszott az új rendszerű építőmérnök képzés hazai és nemzetközi szervezésében. 1998-tól a European Civil Engineering Education and Training (EUCEET) kari képviselője volt, 2002-tól az Association of European Civil Engineering Faculties (AECEF) Management Committee tagja, 2008-tól vezető testületének tagja. A EUCEET projekt fő célja az építőmérnök képzés három szintjének (BSc - MSc - PhD) harmonizálása, az oktatási tapasztalatok cseréje, a K+F+I tevékenység figyelembevétele, oktatói-hallgatói mobilitás elősegítése. A több mint 100 európai építőmérnök képzést folytató intézménnyel kialakult kapcsolata meghatározó szerepet játszott a BME oktatásfejlesztésében, hosszútávra szóló bizalmi viszonyt hozott létre több igen fontos európai oktatási intézménnyel.

 

Kiváló tanár volt, hallgatói szerették óráit, lelkes magyarázatait. Számos tárgyat oktatott a Kar reguláris képzéseiben magyar és angol nyelven, emellett párhuzamos képzésen és szakirányú továbbképzésen is közreműködött. Úttörő szerepet vállalt a Kar angol nyelvű képzésének fejlesztésében, erre a későbbi tevékenységei során is különös hangsúlyt fektetett.

 

Fő kutatási területe az élő és élettelen szerkezetek modellezése volt. Pályája kezdetén a véges elemes módszer tartószerkezeti feladatokra való kutatásán és gyakorlati alkalmazásán dolgozott. Szakterületén úttörő szerepet töltött be széles körben alkalmazható szoftverek fejlesztésében (keretszerkezetek, lemezek és héjak rugalmas-képlékeny és dinamikai számítása). Numerikus modellezési szakismerete alapján részt vett több tartószerkezeti tervezésben és szakértésben; ezek közül kiemelendők az újszerű hídmegerősítésekhez, valamint a Paksi Atomerőmű speciális szerkezeteihez kapcsolódó tevékenységei. Később a tanszékén az elsők között indított biomechanikai kutatásokban alkalmazta és fejlesztette tovább numerikus modellezési tudását.

 

Dékánhelyettesként, majd dékánként szervezte a BME Építőmérnöki Kar új képzéseit. Előbb 1998-ban szervezte az ötéves szakirányos képzés, majd a 4+1,5 éves kétciklusú építőmérnök képzés hazai kidolgozását. 2003-ban a magyar felsőoktatásban elsők között akkreditálták az építőmérnök alapképzést, majd a kari mesterképzéseket. Az országos Műszaki Bologna Bizottságban az építőmérnöki képzési terület vezetője volt.

 

Lovas Antal egész életét az építőmérnök hallgatók oktatására, a képzés szervezésére, fejlesztésére, a Műegyetem és a Kar szolgálatára tette fel. Munkásságát oktatóként és kari, egyetemi vezetőként is a céltudatosság, az elkötelezettség és a szakmai következetesség jellemezte. Több mint 20 éven keresztül a Kar és az Egyetem meghatározó személyisége volt.

 

Szakmai és oktatási tevékenységét számos díjjal ismerték el: József Nádor Emlékérem 2005, Apáczai Csere János-díj 2003; Pro Juventute Universitatis díj 2001; Hallgatókért-díj 1999; Teacher of the Year: 1991, 1995, 1996, 2002; A Kar Kiváló Oktatója 1986; Rektori Dicséret: 1979, 1992, 2004; Kiváló Munkáért: 1980, 1986; Széchenyi Professzori Ösztöndíj 1998-2001.

 

Négy éven át tartó betegségét türelemmel és méltósággal viselte. Úgy dolgozott utolsó napjaiig a Karért, hogy csak nagyon kevesen tudtak arról, hogy nagy a baj. Halála mindnyájunkat megrendített.