Az Eötvös-ingával mérhető mennyiségek legfontosabb geodéziai alkalmazási lehetősége a
függővonal-elhajlás értékek sűrítéséhez, illetve ezen keresztül a geoid finomszerkezetének
meghatározásához kapcsolódik. Keresni és vizsgálni kell a modern számítástechnikai adottságoknak
megfelelő újabb számítási algoritmusokat. Vizsgálatokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy az
Eötvös-inga mérések alapján levezetett fiktív mérési eredmények megfelelő súlyozásával mennyire
növelhető az interpolált függővonal-elhajlás értékek pontossága. Jelentős probléma az interpolációs
hálózatok optimális geometriai elrendezése is, amelyhez kapcsolódik az a kérdés, hogy mennyire
változnak az inga-mérések eredményei a mérési pontok geometriai elhelyezésének függvényében.
Régóta vitatott kérdés az interpolációhoz szükséges inga-mérések terepi korrekciója, ezért
vizsgálatokat kell végezni arra vonatkozóan is, hogy átlagos magyarországi terepviszonyok esetén
hogyan változnak az inga-mérések eredményei a mérési pontok geometriai elhelyezésének
függvényében, és hogyan befolyásolja a terepredukció pontosságát a terepmodell felvétele. Előzetes
vizsgálatok arra utalnak, hogy az ingamérések terepi korrekcióját nagymértékben befolyásolja
egyrészt a terepmodell tömegelemeinek a felvétele (a tömegelemek sűrűsége, alakja és a mérési pont
körüli elrendezése), másrészt a mérési pont tömegmodellhez viszonyított vízszintes és magassági
helyzete. A terepredukció kisebb mértékben függ a választott számítási eljárástól is. Ezért kísérleti
számításokkal kell vizsgálni ezt a kérdést és a számszerű eredmények alapján megalapozott
javaslatokat kell tenni a terepi korrekció pontosságának növelésével kapcsolatban.