NASA Jet Propulsion Labaratory

Félév a NASA Jet Propulsion Labortary intézetében

 

A NASA Jet Propulsion Labaratory (NASA, Sugárhajtási Laboratórium) alapítója és első igazgatója, a BME-n végzett Kármán Tódor volt. Az intézet ma a világ egyik űripari központja.

A NASA intézeteként működő Jet Propulsion Labaratory (JPL) szinte évente jelent be újabb és újabb tudományos vagy technológiai világszenzációt. Kugler Zsófia a BME Építőmérnöki Karának egyetemi docense, a Víztudományi és Katasztrófamegelőzési Tudásközpont igazgatója, Fulbright ösztöndíjasként, fél évet töltött a világhírű magyar származású tudós által alapított intézetben.

 

A Fulbright ösztöndíj egy rangos, nagy múltú amerikai diák- és kutatócsere program. Hogyan lehet egy ilyen ösztöndíjat elnyerni?

Kezdeményezésemre, két amerikai kollégával pár éve közös cikket jelentettünk meg a Remote Sensing nemzetközi, tudományos folyóiratban. A kinti kollegák a cikkben megfogalmazott kutatási eredményekre építve egy NASA ROSES pályázatot nyújtottak be, melyben résztvevőként én is szerepeltem. Sajnos a pályázat akkor nem nyert támogatást. Így a közös munka folytatására kézenfekvő lépés volt egy egyéni, Fulbright pályázat benyújtása. Hallgatóként vagy oktató-kutatóként egy adott fogadóintézményt megjelölve lehet pályamunkát benyújtani. Nekem sikerült a szakmai bizottságot kutatásunk fontosságáról és aktualitásáról meggyőzni, a pályázatomat az amerikai állam nagy presztízsű Fulbright ösztöndíja támogatásra ítélte. Így 2022 februárjától, fél éven át vendégkutatóként dolgoztam a NASA Jet Propulsion Laboratory (JLP) intézetében. A támogatás elnyerését követően a Fulbright iroda és közösség hatalmas segítséget nyújtott az utazás megszervezésében és lebonyolításában. Nagyon hálás vagyok nemcsak a Fulbright anyagi támogatásáért, hanem az utazásra való felkészítésben nyújtott töretlen segítségükért is, melynek köszönhetően minden jól előkészítetten és gördülékenyen ment. A kapcsolat a kinti kutatómunkát követően is megmaradt, hiszen a Fulbright Alumni szervezet nem engedi el az ösztöndíjasok kezét. Egy nagyon inspiráló, kiemelkedő Alumni közösségbe kerülve, számos érdekes, itthoni program résztvevőjévé váltunk. Ahogy mondani szokták: Once a Fulbrighter always a Fulbrigher.

 

A JPL-ben milyen kutatási projektben vett részt? 

Közel egy évtizede úgynevezett passzív mikrohullámú műholdak adatsorait elemezzük, melyekből folyóvizek vízjárását tudjuk levezetni. A műholdas méréseink 5 kontinens, közel 2000 folyószakaszára terjednek ki világszerte, napi szintű adatsorokat biztosítva felhasználóinak. Ezen monitoring rendszer kiépítését először magas frekvenciájú műholdak adatsoraival kezdtük, majd idővel érdeklődésünket az alacsonyabb frekvenciájú berendezések felé fordítottuk, látva ezen szenzorok számos előnyét. Kiutazásom előtt az Európai Űrügynökség ESA SMOS berendezés, alacsony frekvenciájú műholdjának adatait használtuk, míg a kint töltött fél év során a JPL által fejlesztett SMAP szenzor sokéves adatait gyűjtöttük és elemeztük, meghatározva azt a paraméter együttest, mely a megfigyelések zaj/jel arányát optimalizálja. Így jutottunk el végül az európai és amerikai fejlesztésű műholdak adatsoraink és eredményeinek összehasonlításához. A JPL kiemelkedő eredményei bejárják a világsajtót, szenzációs fejlesztéseiket sokszor láthatjuk, hallhatjuk a hírekben. Azonban részévé válni egy szenzációs csapatnak, mindezt testközelből megtapasztalni egy életre szóló élmény volt. Lenyűgöző, inspiráló és innovatív. 

 

Megmarad-e a kapcsolat és ez a kutatási irány a jövőben is?

Természetesen megmaradt ez az értékes nemzetközi kapcsolat, a megkezdett kutatómunka a jövőben is számos érdekes eredménnyel kecsegtet. Már most tervezzük a decemberben kilövésre kerülő SWOT műhold adatainak integrálását. Mind az európai, mind az amerikai műholdas hidrológia világa SWOT extázisban ég, türelmetlenül várva a küldetést, ami merőben új, RADAR interferometriai megfigyelésekkel fog folyóvölgyek felett vízállást, illetve vízfelület magassági gradienseket mérni. Ezen interferometria technológiát ez idáig jellemzően szárazföldi topográfiai megfigyelésekre használták. Nem meglepő, hogy a klasszikus alkalmazáson felül a JPL ismét egy világraszóló újdonsággal állt elő, miszerint a meglévő mérési eljárást eddig példátlan alkalmazásra, vízfelületek megfigyelésére fogja használni. 

 

Volt-e kint tartózkodása során olyan szakmai érdekesség vagy esemény a JPL-ben melyet szívesen megosztana?

A JPL pezsgő szakmai élete mindig hoz érdekes eseményeket. Talán a legfontosabb említeni, hogy kintlétem alatt vette át kinevezését Laurin Leshin, a JPL első női elnöke, aki számos fórumon elmondta, mekkora motivációt ad egy ilyen lenyűgöző intézet vezetése és mennyire büszke a labor által – Covid idején is töretlenül – felmutatott évtizedes sikerekre. Nyitó beszédének megtartása előtt szelfizett az egybegyűlt tömeggel. A közvetlen és laza megnyilvánulása után egy hét leforgása alatt súlyos döntéseket is kellett hoznia. Ennek egyike volt a Psyche aszteroida kutató szonda kilövésének halasztása, mely ilyenkor dollármilliós veszteségeket jelent, nem beszélve arról, hogy a döntés következtében egy többszáz fős műszaki fejlesztő csapat sokéves munkáját forgatja fel egyik pillanatról a másikra. Nem lehet könnyű a kockázatokat és potenciális veszteségeket ebben a pozícióban jól megítélve, helyesen dönteni.

 

Mi az a legfontosabb dolog, amit kint megtanult?

A kudarc nem hiba, hanem a siker felé vezető út része. Talán ez a szellemiség az, ami naggyá tette és a mai napig naggyá teszi ezt az intézetet, aminek a nagyszerű mottója: Dare mighty things. Vagyis merjünk nagyot álmodni!

 

KZS-KJ

Fotók: Kugler Zsófia