2017. February 22.
Dr. Bojtár Imre, a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék tanára Dr. Horváth Lászlótól kapta a stafétabotot, hogy pályakezdéséről meséljen.
Eddig sokféle történetet olvashattak, volt, aki baráti javaslatra vagy szülői mintát követve lett építőmérnök, mást a gyermekkori vonatozás, egy sikertelen gimnáziumi felvételi vagy egy középiskolában izgalmasan oktatott szakmai tantárgy vezetett az építőmérnöki pályára. Imre pályaválasztását alapvetően a számítógépek határozták meg, mindig arra indult, ahol a szakmán belül lehetősége volt programozással foglalkozni:
„Alapvetően családi hatásra lettem építőmérnök, a családomban apai ágon és anyai ágon is mindenki valamilyen módon az építőiparhoz kötődött, kőművestől, műkövestől kezdve ácsokon át építészmérnökig mindenféle szakmában dolgoztak, és dolgoznak ma is, akiket lehetett követni. Szinte természetes volt, hogy engem is efelé tereltek, ez volt az érdeklődésem fiatalkoromban is, így nem volt kérdés, hogy hová jelentkezem. Már középiskolásként érdekeltek a különböző matematikai, fizikai problémák, az, hogy egy adott szerkezet, annak része, anyaga miért viselkedik úgy, ahogy azt látjuk. Engem ez jobban lekötött, mint mondjuk a játék a térrel, a fényekkel, ami az építész szakmához szükséges lett volna. Ahhoz egy kicsit földhözragadtabb gondolkodású voltam. Láttam, hogy ezek a problémamegoldások közelebb állnak hozzám. Egyetemistaként tulajdonképpen minden szakot és szakirányt nagyon érdekesnek és izgalmasnak tartottam, sosem éreztem, és most sem érzem, hogy hierarchiabeli különbség van közöttük. Az, hogy én a szerkezetes szakirányt, és azon belül a mechanikát választottam, egyrészt azért történt, mert itt olyan feladatok voltak, amik engem jobban érdekeltek, illetve másrészt azért, mert ezen a szakon újszerű volt a problémák számítógépes megoldása, a programozás, ami engem kezdetektől nagyon érdekelt. Itt tanítottak ehhez kapcsolódó tárgyakat már a hatvanas évek végétől, és ez engem magával ragadott. Azóta persze a számítógép a mindennapok részévé vált, ma már másképp tervezünk, másképp vizsgálunk egy szerkezetet, egy anyagot. Ezek akkora változások, hogy nem csak az eszközeinket, hanem a gondolkodásmódunkat is meg kellett változtatni. Persze ez nem csak a mi szakmánkban van így, hanem a hétköznapi életben is. Az a telefon, amire most felveszi a beszélgetést, az 20-30 évvel ezelőtt egyáltalán nem létezett ilyen formában. Ha felszáll a metróra ma, és körülnéz, az emberek 80%-a telefonnal a kezében utazik, és nagyon sokan nem szórakozásra, hanem munkára használják. Ha egy kicsit filozofikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a nem is annyira távoli jövőben még ehhez képest is rendkívüli hatással lesz az élet minden területére a hamarosan megszülető mesterséges intelligencia. Ehhez a témához kicsit családilag is kötődöm, mivel öt lányom közül a két kisebb gépészmérnöknek tanul, és mindketten robottervező mechatronikával foglalkoznak.
Visszatérve a képzésre, már hallgató koromban is kapcsolatom volt sok tanszékkel, főleg az akkor még különálló Vasbeton Szerkezetek Tanszékkel, ipari munkákban, kutatásokban vettem részt, főleg programozási feladatokban. Azt, hogy a többféle tanszék közül, akikkel kapcsolatban álltam, végül miért ezt választottam, szintén a számítógépeknek köszönhető. Itt ajánlottak olyan, elsősorban programozási feladatokat, amelyeket kifejezetten izgalmasnak tartottam, és ez egy picit jobban elvarázsolta a lelkemet. Ennek nem akartam, és nem tudtam ellenállni, így indult az egyetemi pályafutásom. Az egyetemi munkának szerintem a legnagyobb varázsa a gondolkodás szabadsága, ami lehetővé teszi, hogy általában magam válasszam meg a kutatásom témáját. A mi tanszékünkön különösen széles ez a spektrum, hiszen nagyon-nagyon sok feladatnak van mechanikai kötődése. Az ilyen sokféle háttérből adódó feladatok segítenek abban is, hogy könnyű és jó érzés átadni a tudást az érdeklődőknek. Nagyon szeretek tanítani, főleg kisebb csoportokban, és főleg az érdeklődő diákoknak. A világ jelenségeinek megismerése, és ennek a továbbadása nagyon erős kötődést ad nekem az egyetemi munkához. Szerintem sokszor lélekemelő a mérnöki munka, és nem csak a tervezés, hanem a szépen és gondosan végrehajtott kivitelezés területén is.”
Dr. Bojtár Imrét is arra kértük, hogy nevezze meg ő azt a kollégáját, aki utána mesél a pályakezdéséről. Imre Dr. Török Ákost választotta, így hamarosan érkezik az ő története.