A házgyári paneles épületekkel kapcsolatban jelentkező műszaki problémákat 1985-ben fogalmazták
meg először a szakemberek. Ugyanakkor történtek utalások a többi iparosított technológiával készült
épület rehabilitációjának szükségességére is. Ezek vizsgálata azonban mindmáig nem valósult meg a
megfelelő mértékben. A faltömbös és öntött-falas épületek túlnyomó többsége az iparosítás korai
szakaszában – az 1950-es, 1960-as években – létesült, s a mai napig az épületállomány számottevő
hányadát képviseli.
A doktori kutatás célja az iparosított - nem házgyári paneles - építésmódokkal készült lakóépületek
vizsgálata, és javaslat kidolgozása ezek értékmegóvó - értéknövelő felújítására, környezettudatos
szemléletmód alapján.
A dolgozat elemzi az elsőrendű és alárendelt épületszerkezeteket, taglalja épületfizikai
tulajdonságaikat. Bemutatja az egyes építési módokra jellemző hibákat, feltárja azok okait és
kijavításuk lehetséges módozatait.
A felújítási módok kidolgozásánál az elsődleges szempont az energiatakarékosság. Kitüntetett
figyelmet kap tehát az épületek utólagos hőszigetelése, a nyílászárók szoláris elemként való kezelése,
az utólag építhető nap-terek bevonása az épület energetikai rendszerébe.
A doktori munka megcélzott eredménye: módszerek és javaslatok prezentálása a nemzetgazdaság
részét képző épületállomány megóvására és értéknövelő felújítására az új épületenergetikai
szabályozás szellemében.