„Bónis jó koponya volt, és ami nem járt együtt ezzel, rendes gyerek”

Hajnal Géza cikke

Megjelent Hajnal Géza cikke Mistéth Endre hidászmérnökről a Tiszatáj folyóiratban
 
 
„[...] Bónis marha jó volt algebrában. Egy dolgozatírásnál meg tudta értetni velem, még velem is, félpofával súgva, két szóból, hogy ha: Egy plusz négyzetgyök iksz szorozva Egy mínusz négyzetgyök iksszel, Egy mínusz iksz – akkor hova lettek ezek a kurva négyzetgyökök? (»Szorozd össze a baloldalt!« – És jé, tényleg!)” (Ottlik Géza: Buda 67.)
 
Talán kevésbé ismert, hogy Mistéth Endre Széchenyi-díjas építőmérnök Ottlik Géza író barátja volt katonai alreáliskolás éveiktől kezdve. Az író mérnök barátját Bónis Ferenc néven szerepelteti a középiskolások számára kötelező olvasmány Iskola a határon című könyvében, illetve az annak folytatásaként és egyben írói visszaemlékezésként tekinthető Buda című könyvében. Ebből is kitűnik, hogy egy mérnök számára sem érhet véget az érettségivel az irodalom tanulmányozása, hiszen ennek segítségével jeles elődeink életét ismerhetjük meg. Mistéth Endre Ottlikkal való barátságát az író munkássága alapján Hajnal Géza, a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék docense a Tiszatáj folyóiratban megjelent cikkében mutatja be, melyben a szakmai életben jelentőset alkotó hidász mérnöki pályafutásával is megismerkedhetünk. A cikket, amely teljes terjedelmében ITT érhető el, ajánljuk minden mérnökhallgatónak, gyakorló és nyugdíjas mérnöknek!
 
 
Mistéth Endre (1912–2006) hídtervező mérnök.
 
Katonai pályára készülve kezdte meg tanulmányait, először a kőszegi Hunyadi Mátyás Magyar Királyi Katonai Alreál Iskola növendéke volt, (ahol Ottlik Géza osztálytársa volt, az író vélhetően róla mintázta Bónis Feri alakját az Iskola a határon című regényében), majd a budapesti Bocskai István Katonai Főreáliskolában. Diplomát a budapesti műegyetemen szerzett 1935-ben. Ezután a Ganz Vagongyárban dolgozott, majd vízvezetékeket tervezett az Országos Közegészségügyi Intézetben. Később hídtervező mérnökként részt vett a Székesfehérvár–Graz közötti autóút építésében. Még később rövid ideig a Közlekedési Minisztériumban dolgozott, 1938-ban azonban csatlakozott egy tervezőirodához, 1940-ben pedig önálló irodát nyitott.
Korai munkái közt volt például az 1940-ben épített szolnoki merevítőgerendás ívhíd, amelynek nyílása a legnagyobb volt a korabeli Európában.
A háború után Budapesten új hidakat kellett építeni, mert a visszavonuló német csapatok felrobbantották a főváros hídjait. Mistéth Endre tervezte a „Manci” nevű ideiglenes Duna-hidat Budapesten és az első önálló hidat, a Kossuth hidat is.
1969-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1978-ban akadémiai doktor lett. 1983-tól egyetemi tanár volt. Élete utolsó szakaszában is hatalmas szakmai tudás birtokában vette ki részét a mérnökképzésben és továbbképzésben. 

 

 

Ottlik Géza (1912 - 1990) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító, a magyar intellektuális próza kiváló alkotója. 
 
Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. Egyetemi évei alatt az Új Nemzedék munkatársa, 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, és üldözötteket mentett, köztük Vas Istvánt is. Embermentő tevékenységéért a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki 1989-ben.
A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte a Nyugat hagyományait folytatva. 1946-ig a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott. Huszonöt év magyar irodalma címmel előadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított, és írt is (A Valencia-rejtély). 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Club titkára volt. Az Iskola a határon című regényének 1948-ban Tovább élők címmel elkészült első változatát maga kérte vissza kiadójától.
A Rákosi-korszakban éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag. Nagyobb mértékben írta újra az Iskola a határon című regényét, amely 1959-ben jelent meg. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta.
1960 őszén Ottlikot kitűnő műfordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba. 1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Lengyel Péter gondozásában megjelent Buda, bár végső, Ottlikra jellemző keretbe ágyazottságát, többszörös betétességét nem nyerte el, mégis az Iskola a határon méltó folytatásának tarthatjuk. 1981-ben József Attila-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Örley István-díjat kapott.
1990. október 9-én Budapesten halt meg.