2016. február 13.
Új sorozatunkban egy-egy különböző területen dolgozó építőmérnök mindennapjait mutatjuk be, hogy a leendő és jelenlegi hallgatók számára kiderüljön, milyen lehetőségeket rejt ez a pálya.
A sorozat korábbi öt interjúja ITT, ITT, ITT, ITT és ITT olvasható.
Mezei Marcell az M6 Tolna Autópálya Koncessziós Zrt. projekt mérnöke. Jelenlegi munkáját annak köszönheti, hogy már a szakmai gyakorlat során bebizonyította, lehet rá számítani. A tanulás mellett a közösségi élet és a kollégiumi emlékek legalább annyira meghatározták későbbi sorsát, mint az eredményes vizsgák.
Miért választottad az építőmérnöki kart?
Édesanyám hidrogeológus, édesapám építész, adott volt számomra a mérnöki pálya. A rajz sosem tartozott az erősségeim közé, és az építészet nem is vonzott annyira. Az érettségi környékén már éreztem, hogy az Építőmérnöki Kar nekem való lesz. Az első két évben az is világossá vált számomra, hogy a szerkezet ágazat érdekel, el is kezdtem ebbe az irányba haladni, de végül geotechnika szakirányon diplomáztam. Ám közben elkezdtek érdekelni a közlekedési létesítmények, és mivel akadt néhány üres hely az órarendben, abba is belevágtam.
Hogyan szereztél szakmai gyakorlatot?
Ahogy szerintem a legtöbben, ismerősön keresztül nyaranta egy-egy hónapot töltöttem különböző cégeknél. A fordulatot egy váratlan ajánlat hozta, megkerestek, hogy nincs-e kedvem 3 hónapra az M6-os autópályán dolgozni egy közútkezelő cégnél. Természetesen örömmel vállaltam, ez az utolsó előtti nyaram volt az egyetemen, a következő évben már egy évre szerződtem a céghez gyakorlatra, közben le is diplomáztam.
És végül ott ragadtál?
Nem egészen, volt egy kisebb kihagyás ezután. Az M6 Tolna Autópályához először azért hívtak, mert 3 hétre helyettesíteni kellett az asszisztenst és mivel én már ismertem a munkát, a környezetet, úgy gondolták, megfelelő helyettes lehetek. Ezt a felkérését is örömmel vállaltam, egyrészt akkor nem volt munkám, másrészt így megint közelebb kerültem a szakmához. Végül a három hét lejártával ott tartottak projektmérnökként.
Jelenleg milyen feladatokat látsz el?
Kevés hasonló cég van, egy kicsit sajátságos a mi helyzetünk. Koncessziós közútkezelő cég vagyunk, így jelentési kötelezettséggel tartozunk az államnak, mint megbízónak, illetve mi tartjuk a kapcsolatot az autópálya üzemeltetőjével és kivitelezőjével. A fő feladataink a garanciális hibák javításának felügyelete a kivitelezővel, illetve a saját hatáskörben végzett fenntartási munkák megtervezése, ellenőrzése – egy adott évben mennyi és milyen munkát fogunk elvégezni – ehhez kapcsolódva tendereztetni, munkákat átadni, átvenni, ellenőrizni. És természetesen mindent pontosan dokumentálunk, mindenről jelentést készítünk.
Az irodából intézel mindent?
Nem, ez egy olyan szakma, ahol rengeteget kell utazni. A hét felében úton vagyok, vagy munkákat ellenőrzök, vagy új projekteket készítek elő. A maradék idő az irodában táblázatokkal, e-mailekkel, telefonokkal, jelentések írásával telik.
Kiknek ajánlod ezt a munkát?
Idő- és figyelemmegosztás, ezek a legfontosabb képességek. Sok projekt fut egyszerre, néha azokon belül is több szálat kell kézben tartani és az apróságokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik munkát még csak épp előkészítjük, a másikat már tendereztetjük, a harmadik meg az átadás határán áll – és mindegyikkel pontosan képben kell lenni. Ami az időbeosztást illeti, az irodánk Budapesten van, de előfordul, hogy például Szekszárdon kezdem a napot, vagy néha este Dunaújvárosnál végzek. Hogy ezt a pörgést megfelelően kezeljem, abban az egyetemi közösségi élet, a kollégiumi élet is sokat segített.
Ezt hogy érted?
Nem csak az előadásokon lehet rengeteget tanulni. A Vásárhelyi Pál Kollégium legalább annyira meghatározta az életemet, hogy milyen szakember vagyok ma, mint a vizsgaeredményeim. Egyrészt a legjobb hely a kapcsolatépítésre, mely a mi szakmánkban nagyon fontos. Másrészt nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy a közösségi életet előbbre vigyük. Palibácsi Kör, illetve Rendezvényszervező Bizottság tag voltam, és az, hogy a tanulás mellett szervezkedtünk, együtt dolgoztunk, önbizalmat, illetve olyan fellépést adott melyből a mai napig profitálok a munkám során.
Mi a helyzet az anyagiakkal?
Abszolút elégedett vagyok, már gyakornokként is megélhetést biztosított ez a munka, nem a minimumot, hanem egy elfogadható fizetést kínáltak. Előrelépésre pedig ebben a szakmában mindig van lehetőség.